Erdőhorváti település rövid leírása

 

 

Erdőhorváti Borsod- Abaúj- Zemplén megyében a Sárospatak Járásban Miskolctól 70 km-re északkeletre, Sárospataktól 20 km-re nyugatra, a Tokaji borvidéken található. Hozzá legközelebb eső város a történelmi nevezetességeiről is híres Sárospatak. Közvetlen településszomszédja Tolcsva, Komlóska és Háromhuta.

 

Teljes népessége: 617 fő (2014 jan.1)

 

Erdőhorváti története az alábbiakban foglalható össze: Már a XIV. században is szerepel 1353-ban állítólag Pálos kolostort építettek a községben, erről a kolostorról emlékezik meg 1814 - be egy egyházi felügyelő a kolostor nyomai a XIX. században még láthatóak voltak. A terület első biztosai a Pálosok lehettek. 1398 - ban a község neve Horváti alakban fordul elő. Nevét az akkortájt itt birtokos családról kaphatta. Középkori történetét nagy homály fedi. Csak akkortól ismertebb, hogy 1647 - be Lorántffy Zsuzsanna megszerezte és a Rákóczi birtokhoz csatolta. A Rákóczi - féle szabadságharc bukása után Horváti a Traubon, majd Bretzeinwkeim család tulajdona lett, de tőlük nem a Windischgraetz család hanem a Benst, majd a Waldbott család tulajdona lett. Egyhangú története volt amire elzártsága nyomta rá a bélyeget. Már a XV. századtól Melegmál, Agáros, Szúnyog, Kalap és Véghegy nevű határrészein jó borokat termelt. A Horváti bor keresett volt, mert állandó volt a színe, nem tört meg akármilyen hosszú szállítás alatt sem. Szőlő művelésein kívül fő kereseti forrása volt az erdő. 1851 - ben 1344 lakost tartottak nyilván, 1912 - ben 273 házban 1311 lakosa volt. Itt is óriási pusztításokat végzett a filoxéra. 1923 - ban a község mélyebben fekvő részein árvíz pusztított, a rá következő háború pedig harminc áldozatot követelt a kis községtől. A község csak 1884 - óta tartozik Zemplénhez. Óhuta és Középhuta nevű dűlői a hajdani üveghutáinak emlékét őrzi. Történetét tekintve más monda is ismert. Eszerint valamikor ezt a községet Háromlábúnak hívták még a tatárjárás előtt, mert három hegy tövében három völgyben feküdt. Mikor a tatárok elpusztították a községet és IV. Béla itt járt összeszedte a megmaradt magyarokat, akkor azt mondta: ne legyetek széjjel össze tartsatok! Gyertek le a völgybe, ezt a tölgyest vágjátok ki! Ebből lett Erdőhorváti neve: Az erdőt hord ki, és vágd ki!

 

 Sajgó Tamás és Váraljai Ferenc a falu öregjei a ma is használatos hegyek nevéről ismernek mondát.

 Fekete hegy : A Fekete hegy várfalai arra emlékeztetnek, hogy ott egy ősi vár volt, amikor a magyarok bejöttek. De a vár praktikával lett bevéve valamelyik Árpád - vezér elvette ennek a vár kapitányának a lányát és így meghódoltak.

Éhenholt domb: Ugyancsak abban az időben volt még egy nevezetes hely, amit Éhenholt dombnak neveztek. Azért kapta a nevét mert onnan menekültek ki a tatárok elől, és ha a tatárok több napig nem mentek ki addig azok nem ettek, volt rá eset, hogy gyerekek meghaltak éhen mert nem mertek bejönni a községbe.

Véghegy: Onnan kapta a nevét, hogy akik a tatároknak ellenszegültek és nem engedelmeskedtek oda vitték ki őket és ott végezték ki.

Pusztavár: A Husziták építették valamikor itt a Pusztavárat. Annak idején amikor a vár épült még nem volt a hegyen víz. Ezért ástak kutat, olyan mélyre lementek, hogy forrást találjanak ami ellátta vízzel az építkezést. Későbbi időkben az említett Pusztavár Rákóczi Ferencnek került a tulajdonába. Ez a vár összeköttetésben volt a Sárospataki várral olyan alagúttal ahol kocsival is lehetett közlekedni. Amikor az ellenség üldözőbe vette lovával menekült, és a lóra visszafelé tette a patkót. Így sikerült megmenekülnie.

Jánoska - Várja: A község határában még mindig van egy nevezetes erdőrész Jánoska Várja. Onnan kapta a nevét, hogy amikor a Cseh rabló lovag itt járt fia is itt volt János. Az letekintett a hegy kőszikla ormáról, lebukott és szörnyet halt.

Könyörgő: Amíg a filoxéra ki nem pusztította a szőlőket volt egy régi népszokás. Volt 24 szőlőpásztor, a pásztorbíró volt a pásztorok felett. A Könyörgő dombon volt egy kő oda jártak a pásztorok minden este imádkozni. Ugyanott volt az ítélethirdetés is. Mikor valameik pásztor vétett a pásztorbíró a bűn súlyossága szerint megvesszőzte a pásztort. Ez az akkori törvények szerint velejárója volt az igazságszolgáltatásnak. A lakosság a felszabadulás előtt báró Waldbott földjén dolgozott. A föld nagy része akkor a báró tulajdonában volt. Volt néhány (5) kisbirtokos is. Emellett a falu papjának 25 holdnál nagyobb földbirtoka volt. A felszabadulás után a bárói birtok szétosztásra került. Földjét a nincstelenek, és azok az emberek kapták akik a felszabadulás ügyében tevékenykedtek.

Forrás: Sóvári Éva.

Főbb látnivalók, érdekességek
A mindössze 617 lelket számláló falunak három temploma is van:
- római katolikus templom: amely a hagyomány szerint már a pálosok megtelepülése előtt is létezett fatemplomként (melyet 1711-ig a reformátusok használtak), de egy tűzvész miatt elpusztult. Helyére 1787-ben emeltek új templomot, amely ma is látható a falu főutcájára támaszkodó dombon.
- református templom: eredetileg 1556-ban épült meg, de leégése után csak 1789-ben építették újjá. A XX. század elején jelentősen átalakították.
- görög katolikus templom a kisméretű, modern megfogalmazású 1974-75-ben épült.

A katolikus templom mögött a főutca egyik oldalán, a domboldalba vájt, hangulatos pincesor is látható, melynek közepében egy katonai emlékmű áll.

A polgármesteri hivatallal szemben alakították ki az ún. Csurgó-kutat melyből ivóvíz folyik. Innen nem messze található az 1848-as emlékmű, amely körül kisebb parkolóhely is van.

 

 

 


 

 

Régi épületeink: Tűzoltószertár, Harangláb,Mészárszék, Népház,és régi egyházi iskoláink. Ezek az épületek felújításra, tatarozásra szorulnak, de szépségük hibáik ellenére is átütnek.

 

 


 


 

 

A felújított Kovács műhely szintén a falu központjában található.

 

Rövid leírása: Az épület 1932-ben épült, alapterülete 23 m2. Építőanyaga pácai kő, ami sárba van rakva, aljzata döngölt föld, belseje sárral tapasztott. Egy ajtaja és 1 ablaka van, ami a szellőzést, illetve a természetes fény bejutását biztosítja. Világítás petróleumlámpa, és gyertya használatával lehetséges. Fújtatóval szított tűz füstje szabad kéményen át távozik. A műhely padlása volt a raktár, ahol ez éppen nem használt szerszámokat tárolta a kovácsmester, ezt létra segítségével tudta megközelíteni. Az izzó vas lehűtéséhez a vizet a patakból merte, a vas izzításához elsősorban faszenet ( tölgy, bükk) kokszot és pécsi szenet használt, mikor mihez jutott hozzá. A munkához szükséges szerszámokat ő maga készítette, csak a szögeket vásárolta.

Elsősorban az Erdőhorvátiban élő gazdáknak dolgozott, mert a környéken (Tolcsván és Háromhután) is voltak kovácsok.

Saját maga és családja megélhetését a kovácsműhely biztosította.

      Mindvégig egy tulajdonosa volt Sajgó Mátyás, aki aktívan üzemeltette 1970-ig, a műhely  tulajdonos elhalálozása miatt 1975-ben zárt be.

 

 Fia, Sajgó Zoltán elmondása szerint, 1956. előtti időszakban az alábbi árakon dolgozott a kovácsmester:

- 1db lópatkó felütve 60Ft

- ha csak fel kellett ütni egy patkót, az 6 Ft-ba került

 - 1 db ökörpatkó felütve 20 Ft

- ha csak fel kellett ütni a patkót, az 3 Ft-be került

(Összehasonlításképpen: abban az időben 2 kg kenyeret tudtak 6 Ft-ért vásárolni.)


A műhely tartozékai:

 

- Fújtató                                                             

- Tűzhely+ tároló láda

- 2db satupad

- 1 db üllő                                                                 

- 1 db fogó

- 1 db kalapács

- 1-1 piszkavas (lapos és horgas)

- 1 db kovácsfúró

- 1 db vizes cinvödör

- Koksz, faszén, pécsi szén

- Petróleumlámpa

- Létra

Az adatokat Sajgó Zoltán, a néhai kovácsmester fia szolgáltatta.

 

A települést körülölelő hegyek ásványokban gazdagok és tiszta vizű forrásokban bővelkednek.


Az ásványgyűjtők körében népszerű Prücsök-tető és az Agáros-tető különböző színű kvarcváltozatokban, achátban, opálban és főként a vörös színű jáspisban gazdag.

 perec

A megyében széltében ismert, hagyományos, kemencében sült erdőhorváti kerek perec gyártója és boltja is itt található

Az erdőhorváti perec kb. 6 cm átmérőjű 0,5-0,8 cm vastagságú karika. Színe sárgásbarna, kemény, ropogós, a böjtös kissé sós, a tojásos kissé édeskés ízű. A perec előállításához a legfinomabb fehérlisztet használják.

 

Változatai:

Tojásos perec, böjtös perec.

Története:

A 17. századtól már önálló céh foglalkozott perec előállításával (pl. Debrecen). Általában parasztasszonyok szakosodtak perecsütésre és annak értékesítésére. A perecsütő központok piacterülete gyakran pontos földrajzi határokkal illeszkedett egymáshoz. Jelentősebb központok: Debrecen, Erdőhorváti (Tokaj-Hegyalja), Somodi (Abaúj-Tolna), Kapuvár (vert perec, rábaközi perec).
Az erdőhorváti perec előállítását a 19. század utolsó évtizedétől lehet nyomon követni. Készítése az erdőhorváti asszonyokhoz kapcsolódik, a közeli településeken (pl.: Tolcsva, Erdőbénye, Sárospatak) is Ők terjesztették el.  
A 20. század folyamán jelentős perecsütő központ volt Erdőhorváti.
15-20 piacra termelő perecsütő asszonyról tudunk. Főleg Tokaj-hegyalja vásárait látogatták. 1945 előtt még gyakori volt, hogy 4-5 perecsütő asszony összeállt, és szekerekkel mentek vásározni. Hátaló ruhákban (ajda) vasúton is jártak árulni. Még az 1950-60-as években is elmaradhatatlanok voltak az erdőhorváti perecek Tokaj-hegyalja vásárairól. A terméket Miskolctól Sátoraljaújhelyig kocsmák, élelmiszerüzletek is vásárolták és árusították. Mai forgalma már csekélyebb.
Ma a településen két perecsütő műhely található.

   

Felhasználás:

Böjt idején öntött perec készült: az összetördelt böjti perecet vízben megáztatták, túrót, diót, lekvárt vagy mákot és mézet tettek rá. A Bodrogköz, Tokaj-Hegyalja és az abaúji Hegyköz (Északkelet-Magyarország) görög katolikusai nagy mennyiségben vásárolták az erdőhorváti perecet. A hagyományt tisztelő görög katolikusok a megöntött, kevés olajjal is ízesített perecet cukorral vagy savanyú káposztával napjainkban is fogyasztják.  A tojásos perec ma elsősorban helyi és régiós vásárokon, hagyományőrző rendezvényeken kel el.

Szakmai fogások:

A böjtös perec készítéséhez  lisztet a sütés napját megelőző este átszitálták, majd megko­vászolták, napjainkban már a sütés hajnalán végzik ezt a műveletet. (Az emlékezet szerint a századfordulón a kovászt kovászmag hozzá­adásával készítették.)

A liszt egy részéből élesztővel, esetleg kovász­maggal és a víz egy részével langyos kovász készül. Az érett kovászból, a liszt fennmaradt részéből, a kevés vízben feloldott cukorból annyi vízzel, hogy jó kemény tésztát kapjanak, tésztát gyúrnak. A tészta kidolgozását addig végzik, amíg az le nem válik a kézről. A kész tésztából késsel maroknyi darabokat vágnak le, majd gyúródeszkán vékony szeletekre hasítják. A tésztacsíkokat tenyérrel sodorva nyújtják, a 12-15 cm hosszú csíkok végét az ujjak köré tekerve összeillesztik, tenyerükkel a karika közepét a végső méretre sodorják. A nyers pereceket forró, de nem zubogó vízbe vetve addig főzik, amíg fel nem emelkedik a víz tete­jére. Szűrőkanállal kiveszik, szikkasztják. Vetőlapátra rakják - egy lapátra öt perec fér el egyszerre -, és a kemencébe vetik, megsütik. A sütés alatt végig izzik a parázs (síntűz). A közvetlenül kemencére vetett termék ropogó­sabb, finomabb, mint a sütőlemezen sült. A kész pereceket kenderfonalra fűzik.

Ha tojásos perec készül, akkor víz helyett tejet használnak, továbbá vajat, tojást és több cukrot is tesznek a tésztába. Az élesztőt cukros tejben megfuttatják (kovászt ez esetben nem készí­tenek), majd ha az élesztő kellően elsza­porodott, a többi alkotóval kemény tésztává dagasztják. Formázása, főzése és sütése a böjtös pereccel megegyező. A különbség csupán annyi, hogy a tojásos perec kisebb, így rövidebb csíkokat sodornak. A kész perecet tízesével kenderfonalra fűzik.

 

Közintézményeink:

 

- Általános Iskola és Óvoda

- Posta Hivatal

- Védőnői szolgálat

- Orvosi Rendelő

- Erdőhorváti Község Önkormányzata

- Faluház (Önkormányzat épületében)

 

- Öregek Napközi Otthona

Erdőhorváti Község Önkormányzata 3935 Erdőhorváti, Kassai u. 98., Tel/fax: 06-47-338-151, E-mail: takacsg3@gmail.com